2019.01.11. 23:20, Ana
Szervusz, TeOtt!
Talán már nem is emlékszel rám. Kilenc nap híján egy teljes éve, hogy erre jártam.
Természetesen a betervezett fogadalmaimnak a nagy része nem sikerült, bár még mindig nagyon szeretem a One Directiont. Képzeld, áprilisban eljutottam Harry Styles koncertjére! Felejthetetlen élmény volt!
Őszintén szólva rengeteg minden történt velem. Bővült a család, rátaláltam az életcélomra, voltam fent is, lent is... Most lent vagyok, persze. Mindig akkor jut eszembe ez a blog, ha éppen nincs jó kedvem. 2018 eléggé próbára tette az egészségemet, és őszintén szólva az idei évtől sem várok sokkal többet. Nem igazán érzem magam jelenleg reménykedős hangulatban.
Ami a szerelmi életemet illeti, azt hittem, ha itt elmesélem, mi történt, attól majd jobban érzem magam, de hirtelen megtorpant a vessző után a kezem a billentyűzet felett. Egy kapu lezárt bennem, nagyot csattant, és minden szó bennem ragadt. Képtelen vagyok írni a történtekről, nincs hozzá energiám, se erőm, kedvem, semmim. Azt hiszem, most járhatok a tagadás fázisában, ahol az ember inkább eltemeti minden érzését és gondolatát, csak hogy ne kelljen velük foglalkoznia, ne kelljen tovább elviselnie a fájdalmat.
Oké, ez így elég tragikusan hangzik, pedig nem halt meg senki. Talán csak én. Egy kicsit. Egy kicsit jobban.
Meglehetősen lehangolt és kilátástalan állapotom ellenére várok-e bármit is az idei évtől? Felállítottam egy egyszerű, ötpontos listát, amit igyekszem betartani. Vannak könnyű pontok rajta, vannak, amik még nem mennek olyan jól. Nem világmegváltó tervezet, nem is fogadalmi lista, inkább csak amolyan apróságok - én öt parancsolatnak hívom.
1. Egy hónap = egy könyv.
2. Két liter víz minden nap.
3. Más érzéseit nem befolyásolhatod.
4. Kíméld az epéd!
5. Légy hű önmagadhoz!
Ezek csak amolyan alapdolgok. Igyekszem fenntartani a hármas egyensúlyt, tehát egyaránt odafigyelni a testem, a lelkem és az elmém ápolására. Nagyon keveset olvastam tavaly, ezt azóta szépen sikerült behoznom, tartom magam a havi egy könyvhöz, kb. november óta túl is lépem azt. A két liter víz azt hittem, gyerekjáték lesz, ezért háromról indítottam, aztán rá kellett jönnöm, mikor elkezdtem mérni, mennyit iszom, hogy van olyan nap, amikor az egy liter is alig jön össze... A harmadik pont frissen került a listára, ezt még gyakorolnom kell magamévá tennem. A negyedik pont kicsit a fogyást hivatott elősegíteni - volt már egy epeműtétem, és nem igazán figyeltem oda az étkezésemre utána. Jó lenne mostantól tisztábban, epekímélőbben enni. Az ötödik pont a legfontosabb; mindig, minden körülmények közt csakis a saját hangomra figyeljek. Nem számít, mi a helyes, mi az elfogadott, mi a bölcs, más mit gondol, csakis a belső kis hangomra szabad hallgatnom, az ösztöneimre. Erre való a lelkiismeret, hogy erkölcsi iránytűmként szolgáljon. Ha valami rosszul esik neki, nem teszem meg; ha pedig valamiről azt súgja, meg kéne tennem, akkor megteszem. Eddig tökéletesen bevált.
Nos, nagyjából ennyi. Fogalmam sincs, mikor jövök legközelebb.
Kívánjatok nekem erőt! Túlélésre játszom.
Szeretettel,
Ana