Kedves HéTe!

Gondoltam, amolyan megkésett évzáró-poszt gyanánt összegyűjtöm azokat a dolgokat, amelyekért kifejezetten hálás vagyok a tavalyi évnek. Ezek apróságok is lehetnek, új dolgok, amik az életembe jöttek, apró események, minden, ami úgy érzem, hozzáadott valamit ahhoz az emberhez, aki most vagyok, és erőt ad ahhoz, hogy az legyek, aki jövő ilyenkor leszek majd.

Mielőtt nekiesnék a listának, külön pontot érdemel a nulladik elem: köszönöm, hogy életben tartottál! Bármilyen borzalmas is volt a tavalyi év, túléltem és itt vagyok, és ezért hálás vagyok mindennek és mindenkinek, aki valaha hozzájárult. Szóval, íme a listám:

• áprilisban megszületett unokaöcsim

meglehetősen családcentrikus és gyerekszerető vagyok, úgyhogy ez igazán nagy hír volt ám! Nemsokára betölti az első életévét, borzasztó édes, eleven, ügyes és talpraesett.

• szintén áprilisban Dublinban voltam, Harry Styles koncertjén (életem első koncertélménye)

volt szerencsém és időm körbejárni kicsit Dublint és elmenni egy-egy napra kirándulni is. Beleszerettem Írországba, csodálatos hely, habár Dublint hamar meg lehet unni, de a meseszép tájat életem végéig el tudnám nézegetni.

• megcsináltam az idegenvezetői vizsgát

nem hittem volna, hogy képes leszek rá, de bebizonyítottam magamnak, hogy bármilyen magas akadályt át tudok ugrani, ha beleadok mindent. Ebbe a vizsgába bele kellett, borzasztó kemény volt és összességében nagyon rossz tapasztalat is, de legyűrtem, megvan, és rengeteget tanultam a rossz dolgokból is.

• elkezdtem a jelenlegi képzésemet, megtaláltam a saját utamat

végre azt érzem, hogy igen, jó helyen vagyok és igen, ezzel szeretnék foglalkozni. Olyan sokáig keresgéltem, belekóstoltam ebbe-abba-amabba, de semmi sem töltött el akkora izgatottsággal és elégedettséggel, örömmel, mint a jelenlegi pályám. Végre tudom, merre tartok! Hosszú még az út, de legalább rajta vagyok.

• lett egy csodálatos középfokú nyelvvizsgám angolból

amit talán nem olyan nehéz összehozni, de különösen büszke vagyok rá, mert 100%-ot értem el abból a két részből, amit a leggyengébbnek éreztem. Ez ismét bebizonyította, hogy nem szabad alábecsülnöm magam és muszáj jobban hinnem az erőmben.

• újra elkezdtem olvasni

majdnem egy évig a könyvek közelébe sem mentem. Amikor november táján felcsaptam újra egyet, azt éreztem, egy eddig halódó, száraz rész újraéled a lelkemben. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik. Azóta is rendületlenül olvasok, talán nem annyit, mint 2017-ben, de annyit igen, amennyi még jól esik.

• elkezdtem minden mennyiségben filmeket és sorozatokat nézni, ezáltal olyan színészeket szerettem meg, mint Tom Hiddleston vagy Benedict Cumberbatch

sosem voltam az a nagy filmes-sorozatos. Alig ismertem a leghíresebb színészeket is - sőt, még a klasszikus mesékből sem láttam mindent. Őneki köszönhetem, hogy rájöttem, mennyire jó dolog elmerülni a filmek és a sorozatok világában; ő volt az, aki mikor meghallotta, mennyi alapművet nem láttam még, leültetett és megnézette velem. Azóta a filmekbe menekülök és a kedvenc színészeimbe, ha ki szeretnék kapcsolni kicsit a való világból.

• kipróbáltam frpg-ben a lány-lány szálat (ezeréveakartam)

oké, lesz, akinek ez a pont semmit sem mond, de tényleg nagyon szerettem volna már. Lassan 15 éve szerepjátékozom, voltak már meleg karaktereim bőven, viszont csak fiúk, lányt még sosem hoztam. Tavaly El átejtett végre a tűzkeresztségen, és juhú, baromi jó volt!

• voltam moziban

a filmes pontra visszakanyarodva: nálam ez is ritka. Bátyám inkább az a ilkhmlegálisan letöltögetős fajta, így elég ritkán jutok moziba. A Bosszúállók: Végtelen Háborút például egyedül néztem meg, de nem baj, mert legalább elvittem magam.

• megkaptam életem első csókját

hát igen, erről inkább nem írok többet. De pont úgy és pont attól, akitől szerettem volna. Ahj. Hiányzik.

• megdicsérték a nyelvtudásom

a tanárnő, aki kegyetlenül őszinte és kíméletlen véleménnyel van mindenkiről, aki a szemébe mondja a legjobbaknak is, hogy "szar vagy", ez a sokat tapasztalt és szakmailag hatalmas tudású nő azt mondta, lehidalt a dolgozatomtól. Azt mondta, rohadt nagyot tévedett velem kapcsolatban, és egy csettintéssel már másnap elvégezhetném a nyelvi alapvizsgát. Életem egyik legnagyobb bókja.

• visszacsempésztem a japánszeretetemet az életembe

3 év kihagyás után végre - végre - VÉGRE! újra elővettem a japán nyelvet. Hagytam, hogy visszaszivárogjanak az emlékek, a kultúra iránti szeretetem, vele együtt persze a keserédes hiányérzet és nosztalgia is. Elkezdtem magyarul tanítani egy japán lányt, és jóégteúristen, imádom!

• életemben először végre fényképes tortát kaptam

nem is tudjátok, mióta dédelgetett álmom, hogy a szülinapi tortámon rajta legyen valamelyik kedvencem. Eddig azonban hiába kértem a szüleimtől bármelyik szülinapomra ilyen tortát, mindig túl elfoglaltak voltak, hogy elintézzék nekem. Tavaly nyáron azonban Ő meglepett vele, ráadásul Steve Rogers - Carol Danvers tortát kaptam, és istenem, annyira szerelmes vagyok...

• új embereket ismertem meg

akarva-akaratlan, neten és élőben is. Egyikük sem volt rám túl nagy benyomással, de hiszem, hogy az apró dolgok is sokat számítanak. Hálás vagyok azoknak, akik az életem részévé váltak, még akkor is, ha csak ismerősi-haveri szinten.

• kollégista lettem

én, akiről mindenki azt gondolta - köztük saját magam is -, hogy egy hét után sírva menekülök majd. Én. És imádom! Otthon érzem magam és nagyon szeretem. 2018 talán legnagyobb meglepetése volt. Pedig tényleg azt hittem, gyűlölni fogom, hiszen eléggé introvertált és antiszociális vagyok, és sosem voltam még kollégista. Persze az, hogy ennyire szeretek ott, egyrészt a környezetnek, másrészt a csodálatos szobatársamnak köszönhető.

• végre elmentem körmöshöz

ezt is régóta terveztem, de eddig sajnáltam rá az időt, a pénzt, féltem mások véleményétől és féltettem a körmeimet is. A természetesség híve vagyok, a sminket sem szeretem, de a körmeim alap állapotukban egyszerűen csúnyák... Úgyhogy régóta szerettem volna már zselét/gélt kenetni rájuk és kicsinosítani őket kicsit. Nem mondom, hogy életem végéig járni fogok, de kellemes tapasztalat.

Ez összesen 16 pozitív dolog. Talán nem tűnik olyan soknak 365 naphoz képest, de azt is jelenti, hogy majdnem hónapra jutott legalább egy, és ennek azért örülök. Ha csak ugyanennyi szép emléket sikerül összeszednem 2019-ben, és a végére még életben is maradok, akkor már megérte végigtrappolni az éven.

Neked is hasonlóan szép és legalább 16 ponton eredményes évet kívánok!

Ő meg hiányzik. Nagyon.

Szeretettel,

Ana